A tegnapi nap azért egész sikeresnek volt mondható. Még lakásnézni is voltam. Későn feküdtünk, ráadásul mind a ketten rendesen fel voltunk dobva, persze másért másért, még jó, hogy ma lehetett belustizni. Csupán két órát kellett Ejtőernyős társaságát is elviselnem, s miután úgy tettem, mintha nem hallottam volna monitoromra vonatkozó kérdését (Dóri szülinapi képeit válogattam KICSIBEN az anyjának, de még azt is lefigyelte, holott mellette ott ült Mentorom, mert éppen magyarázott volna neki valamit), békiben is hagyott. Innentől pedig estig egészen hawai dizsi lesz, nélküle. Netezhetek ezerrel 😀
