Katasztrófák napja

A mai az a nap volt, amikor ha kitettük alábunkat a házból, valami nem egészen úgy sült el, mint ahogy képzeltük. Kezdődött az ebéddel, mikor elmentünk a közeli szocreál étterembe. Vizeskancsó és üvegpoharak az asztalon, amik zöldek, piros, támla nélküli műbőrüléses székek, pult, tálca, egy csaj szolgál ki, a piszkos edényeket kis ablakon kell visszaadni, a menün pedig olyan örökzöldek szerepelnek, mint főzelékek vagdalttal, túrós csusza, krumplistészta, vargabéles, cigánypecsenye, stb. A kedves már a múltkor kinézte a pacalpörköltet én meg a székelykáposztát, de akkor nem volt szerencsénk. Reméltük, hogy ma az lesz és tudunk valami ilyesmit enni. Tudtunk. Viszont nem volt annyira finom, mint vártuk volna. Délután jöttek Cicáék, hogy végezzünk adatmentést a vinyójukról, ami azonban nem sikerült tökéletesen.
Majd elindultunk, hogy meglátogassuk a kedves unokatestvérének kislányát, aki már több mint egy hete szívpanaszokkal fekszik kórházban. Kihajtottunk ugyan az Üllői útra, de ott hatalmas dugó volt, mintha nem is szombat késő délután lenne. Sikerült kikerülni, bármi is okozta a fennakadást, s megérkeztünk a kórházba tíz perccel a látogatási idő vége előtt. Felvettük a nejlonzacskókat a cipőinkre és beóvakodtunk az osztályra, hogy ott az ügyeletes nővértőé megtudjuk, a kislányt hétvégére hazavitték a szülők vidékre, majd jön vissza hétfőre.
Ezek után narancsokkal, üdítővel és pilótakekszszel megrakodva állítottunk be Láthatatlan Unokatesómékhoz vacsorára. Ott aztán életünk első fondüjébe sikerült belebotlanunk, ami nem aratott osztatlan sikert, a kedves közölte is, hogy nem kell mostanában fondükészletet kérni ajándékba.
Hazafelé meg baleset miatt csak a Nagyvárad térig jártak a metrók. Várakozás közben a pótlóbuszra várva láttunk lépcsőn verekedést talpalatnyi helyért, de a legjobb mégis az a csaj volt, aki mikor leszállt a Kőbánya felől érkező buszról így szólt a társaihoz: Mégis miért várnak itt ennyien a buszra, ha egyszer innen már megy a metró? A társaságból valaki halkan felvilágosította, hogy az utasokat a másik irányba is vinnie kell a busznak. Végül sikerült hazatérni.
Azt hiszem a nap tanulsága, hogy mivel teljesen közhelyes dolog, hogy a baj csőstül jön, az első rossz előjel után vissza kell fordulni a lakásba és megvárni, amíg elvonul a rossz passz valahova máshova.

Hasonlók