Valami van

Mai napom nem igazán tartozik a kedvencek közé. Ebédidőben ugyan kimentem fejet szellőztetni, de miközben az utcákat róttam folyton olyan érzésem volt, hogy akkor én most mindjárt összeroppanok a sok feladattól, szorító határidőtől, nem is beszélve a problémákról. Itt bent megint kegyetlen idő van, az ablakot nem igazán lehet kinyitni, mert a többiek fagyosak. Ráadásul nem volt senki, akinek kihisztizhettem volna magamat. Csak hülyepicsa napok jönnek, tudom de akkor is jól esett volna tombolni. Pedig nem szoktam, de most tisztára ketrecbeszorított vadnak éreztem magam. Ráadásul délelőtt megint nem volt freeweb, a céges projekt, amit elvállatunk meg nagyon idegesítő. Amikor mások hülyeségeit kell átpofozni és angolra fordítani úgy, hogy olvasható legyen, mert mi valamennyire szeretnénk öregbíteni a nevünket és nem csak összehányni valamit, na attól is könnyedén felmegy a pumpa.
Pedig tegnap este meg ma reggel még nagyszerű postötleteim is voltak, de most nagyon lepöttyedtem. Szerintem nagyon is találó Permi banánhasonlata rám is, bár legalább betegségek nem környékeznek.

Hasonlók