Az élet fasz

Nemcsak bulgáriai nyaralásom nem lesz soha, de lakásom se bassza meg. Anyámék felnevelnek 3 gyereket két ember fizetéséből, továbbtaníttatják őket, hogy aztán nem tudnak segíteni rajtuk ennél többet, az már nem az ő hibájuk. Végzettségemhez képest egész jól sikerül elhelyezkednem. Piacképes a fizetésem. Csakhogy Pesten. Csakhogy albérlet. Mire kinéz valami örökség, mire van idő, hogy lakást nézzek addigra paff megnyalhatom az egészet. Nem akartam új lakást, nem akartam lakóparkot, nem akartam ugyanazért a pénzért, amit megengedhetnék magamnak 30 négyzetmétert 50 helyett. Komolyan úgy érzem, hogy én rendes voltam, nem csaltam, hazudtam, loptam, csak dolgoztam, próbáltam megélni, valamit csinálni, valahova lépni és kit szívatnak meg? Engem és még fogadjunk, hogy több kisebb, hozzám hasonlót. Lehet, hogy nem annyira szerencsétlent, de azért mégis… én most annak érzem magam. Magasan tojnak rám. Életem végéig maradhatok albérletben, mert az még mindig olcsóbb mint lakástörlesztés. Vagy fogom magam és benevezek a zöldkártya lottóra. És tényleg itthagyok mindent, pedig én nem ezt akartam

Hasonlók