Végülis házibulizni voltunk, Láthatatlan Unokatesómék hívtak minket még valamikor december elején. Szolíd dolog volt, Activity eskával spékelve. Ugyanis egyelőre ez az egyik olyan társasjáték, amit mindenki ismer és mindenféle társaságban lehet játszani. Csakhogy nem volt játékunk, úgyhogy mindenki felírt nyolc cetlire kifejezéseket, mondatokat, híres embereket stb, majd ezek közös dobozba kerültek, s kockadobással lett eldöntve, hogy melyik csapat rejtvényhúzás előtt milyen feladatot kell, hogy végrehajtson.
Természetesen a játék nem volt tökéletes, mert aki felismerte, hogy a saját feladványát kell kitalálnia, annak gyorsan ment a megfejtés.
Na meg a brazilok kicsit másképp magyarázták a lelkiismeretfurdalást és a bejárónőt. Ez utóbbi esetében ugyanis a srác azt írta a papírjára, hogy beugrolány. Először mi azt hittük, ez azt jelenti, hogy valami színházi személy, ugyanis Brazíliában majdnem mindenki játszott már szappanoperában, például Láthatatlan Unokatesóm Brazilja A homok titkaiban volt gyerekszínész (Tonyót játszotta, állítólag). Ám amikor ez a másik brazil gyerek elkezdte magyarázni, körülírni a dolgot, kiderült, hogy a bejárónőre gondolt. S felháborodott, hogy mi magyarul miért hívjuk bejárónőnek még akkor is, ha csak egy fiatal lány.
Az Újévi ebédet is unokatesóméknál költöttük el, lencse volt meg ropogós malacpecsenye.
