At kell mondani, hogy valamit tud a csaj, mert én jobbhíján kezdtem el olvasni az ötödik Pottert, pénteken este, lévén a Jane Austen nekifutás befuccsolt, s ma hajnali fél kettőkor fejeztem be. Annak idején, második megjelenésekor én is megvettem az első könyvet (azóta valahol a nagybátyám volt élettársánál van, talán sose kapom vissza), de a többit köcslönben olvasgattam. Nem is mindig frissen, azonnal a megjelenés után. De azért még moziban is láttam a filmeket. A tavalyi Harry Potter hisztéria nyomán pedig nagyon is tartózkodóan viselkedtem, úgy gondoltam, eljön majd az ideje annak is, hogy elolvassam. Valamikor Újév magasságában kaptam kölcsönbe a könyvet Láthatatlan unokatesómtól, de előbb még a hugom is elolvasta. Mindig visszataszított a gondolat, hogyha belekezdek olvasni, ezt a vaskos kötetet kell majd BKVzás közben cipelnem ezért inkább választgattam vékonyabbakat.
De most aztán a fenti körülmények miatt én is belelapoztam. Igazából nem bántam meg. Túl azon, hogy néha persze a hajamat téptem és azon gondolkoztam, nehogy má ennyire hülyének nézzen, azért figyelmeztetnem kellett magamat, hogy nem én vagyok a célközönség. Ugyanakkor pedig voltak benne olyan részek, amik nagyon is aktuálisnak tűntek. Politikailag. Persze lehet, hogy csak az elmúlt évek miatt tűnt fel nekem, hogy a Mágiaügyisek vakítása, hogy tagadják, Tudodki alakot öltött és Harryt őrültnek bélyegzi a mágus sajtó, és mindent elkövetnek, hogy struccpolitikát folytassanak igazán közelinek tűnt. Az izgalom megvolt, nem hiába nem bírtam letenni, s a célközönség miatt (ami ugye nem én vagyok)gyorsan is lehetett olvasni (nem csoda, hogy BabyBee annak idején 1 nap alatt befalta) a fordító pedig az első kötet óta nagyon bírja tartani a színvonalat.
