Most nem kedvenc miniszterelnökünkről van szó, hanem a Magyar Postáról, ami monnyon le!
Múlt héten kedden elküldtem emilen anyósjelöltéknek a banki kölcsönhöz szükséges papírokat, ők lelkiismeretesen kitöltötték, voltak a helyi Földhivatalban helyrajzi papírért és csütörtök délután ajánlott tértivevénnyel feladták az iratokat.
Ami nem érkezett meg péntekre. Gondoltuk, majd keddre. De tegnap se volt semmi a postaládánkban.
Anyósjelölt megadta a levél számát én meg ma reggel bementem a postára, hogy érdeklődjek.

– Nincs benn a számítógépben, azaz még nem érkezett meg.
– Hogy hol van?
– Ki tudja?
– Mire lehet számítani?
– Ma még biztos nem kapják meg.
– Akkor meg mikor?
– Nem lehet tudni.
– Reklamálni lehet?
– Hát ha 11-én adták fel és ma 17-e van akkor még nem érdemes. De elindíthatnak pár száz forintért a feladó oldaláról egy keresőt, aminek vagy lesz eredménye vagy nem. Nem hallgatta a híreket?
– De igen, csakhogy úgy mondták, már minden rendben van.
– Hát nincs.

Eredeti tervek szerint ma mentem volna elindítani a kölcsönt. De azon kívül, hogy tegnap se érkeztek meg az iratok, még az ügyvéd is telefonált, hogy a Földhivatalnak lehalt a számítógépe, ezért kedden nem tudták kikérni a tulajdoni lapunkat, csak mára ígérték a gyógyítást. De muszáj elindítani a kölcsönt, mert egyrészt szerződésileg vállaltuk, másrészt pedig anyósjelölték még februárban kikérték az ő tulajdoni lapukat, ami ugye nem lehet 30 napnál régebbi és most ketyeg az idő.
Eddig én még aban a naív hitben éltem, hogy egész simán csináljuk ezt a lakásmizériát.
Hát nem.
S a dühítő, hogy önhibánkon kívül leszünk benn a kakiban, és ha félmillát bukunk a szar postán, hát követelni fogom a rohadt kártérítésüket.
Most pedig közhellyel élek: Európa! Hahh. Röhögnöm kell.
A Posta minden előzetes koncepció nélkül fogta magát és egy aránylag jól működő rendszert cseszett szarrá. Szerintem már azzal az őrültséggel kezdődött, hogy nem használnak többé postavonatokat. Azóta nincs megállás a lejtőn.
Úgy érzem, a fejem kezd hasonlítani a bordó felsőmre.