Elmúlt

Amikor elhagytam a FSZEKet délelőtt, mintha egy régi ismerőst láttam volna, hátulról, vagy félig oldalról, s először azt gondoltam, megszaporázom a léptemet és odaköszönök neki, megkérdem hogy van, micsinál stb. Aztán hiába gyorsítottam bele, amikor egy vonalba értem vele, inkább tovább mentem és még csak rá se néztem, hogy tényleg ő volt e. Az elmúlt egy hónapban ez volt a második ilyen alkalom, hogy láttam valakit, akit ismertem, vagy ismerni véltem, és elszalasztottam a lehetőséget, nem mentem oda és beszéltem vele. Talán azért, mert úgy érzem, nem tudok semmi újat mondani, velem semmi nem történt, megvagyok, jól vagyok, ugyanaz a munkahelyem, a barátom mint az elmúlt 5 és fél évben. Ez már nem menő dolog manapság. Miért is lenne rá bárki kíváncsi? (ld. a blogstatisztikámat) Különben se voltam soha az a könnyedén csevegő barátkozó típus. Miről tudnék beszélgetni velük, még akkor is, ha vannak közös emlékeink, barátokon is osztoztunk.

Hasonlók