Persze még mindig nincs vége a titkárnő engem ugráltat témának. Egyrészt vasárnap délután elküldtem neki csütörtöki adatbányászatom és szombat-vasárnapi adatfésülésem eredményeit, mire hétfőn még 1 “kimaradt” kéréssel megdobott. Irány az adatbázisok tegnap délután megint. Ma reggel pedig egy újabb levél, hogy nem pont azokat az adatokat szereztem meg egy esetben, amik kellenének. De hát könyörgöm, nem volt pontos megfogalmazás, én tettem amit kellett, most meg elégedetlenkedik a szentem. Úgyhogy holnap reggel megint mehetek vissza. Kezdem érteni, hogy miért mondogatja nekem is mindig a párom, hogy előre specifikáljam neki a kéréseimet programozásilag, mert aztán utólag csakis engem terhel a felelősség ha valami nem úgy működik, mint kéne.
Persze nem mondhatom a nagyfőnök titkárságvezetőjének, hogy kapja be, nem közölte velem tisztán és érthetően milyen adatokra van szüksége, csak nagy vonalakban könyörgött, hogy végezzem el az ő munkáját, most meg szopat halálra. De így jár az, aki balek.
