Teganp öltönyvásárlás megvolt. Mindenki túlélte. A dokumentálás azonban feledékenységből maradt el, mert ugyan a hugomék csak este jöttek a fényképezőgépért, sajnos nekem kiment a fejemből, hogy magunkkal vigyem a vásárlásra. Pedig érdemes lett volna lefényképezni a párom arcát, valahányszor kifordulva a próbafülkéből három nő (az anyja, az eladó meg én) ugrálja körül.
Ma reggel még gyorsan inget is vásároltunk plusz nyakkendőt, aztán moziba mentem A-val A HP3t néztük, mert ő ilyenkor ér rá, lévén kisfia a volt férjénél van, a pasiját pedig nem érdekli a HP. Pedig, ha nem sikerült volna odaérnem (3 percet késtem a meghirdetett kezdéshez képest, de szerencsére a reklámokban lehet bízni, mert egész helyett nedgyedkor kezdődött a film), akkor neki kellett volna beülnie.
