Nem igazán sikerült a tervünk. Miszerint, hogy már csütörtökön, 19-én délben lent leszünk a Balatonon. Persze nem rajtunk múlott a dolog. De miért is ne ültünk volna pont annak a Szent István ICnek a második kocsijába, amely elé bevágott egy fehér Opel a Polgárdi Tekerespusztai elágazóban. Amint kiderült az utasok számára is, hogy mi történt, a megállás és a kavicsropogás, nehézkes mozgás után elsőre azt gondoltuk, mi bizony kisiklottunk, a legjobb az volt, hogyan tálalták ezt az utasok a mobiltelefonokon. Aztán persze megindult a katasztrófaturizmus, mindenki igyekezett az első kocsiba, mert leszállni nem engedtek, de volt pánikkeltés is. A leghangosabb néni a mobiljába kiabálta, hogy “Ráadásul meg fogunk fulladni ebben a kocsiban, mert nincs légkondi”. Na jó, tényleg nem volt nagy élmény másfél órát állni a pusztában lekapcsolt levegővel és kinyithatatlan ablakokkal. Aztán visszavontattak Szabadbattyányba minket, mert a mozdonynak maradnia kellett, hisz begyűrte maga alá az Opelt. Na persze pletykák azért voltak, hogy le lettek fejezve, meg hogy versenyeztek a vonattal, hogy átvághassanak még előtte, de nem jött össze. Majd kaptunk új mozdonyt, lett légkondi és kikerültük a szakaszt, úgy jutottunk el Lepsényig, aztán Siófokra és tovább (A baleset után volt olyan utas is aki megjegyezte, hogy legalább már valahol a Balaton mellett történt volna a dolog, mert ott le lehet szállni meg értük menni, a pusztában meg csak a szénaboglyák ácsorogtak).
Végül fél négyre értünk Szentgyörgyre 12 óra 8 perc helyett. Azért megkérdeztem, hogy visszaváltják-e a jegyet, de a pénztáros közölte, hogy bizony nem az ő hibájuk miatt késtünk, ezért aztán nem. De egy kérdést megért a dolog.
