Ugyan anyuék nagyon élvezték, hogy két hétig unokázhattak, azt azért be kellett ismerniük, hogy Dóri nem a világ legjobb gyereke. Sőt. 
Mert ugyan tényleg szép, meg okos, főleg, hogy még csak 2 hónap múlva lesz 3 éves, ugyanakkor nagyon akaratos. Ha valamit akar, akkor addig hisztizik és könnyezik, amíg mindenki úgy nem ugrál, ahogy ő fütyül. Ez persze nagyjából teljesen bejött anyunál, aki a legritkábban szól rá és mond ellent neki. Apuval már nehezebb a dolga, nem hiában volt a legkorábbi produkciója Dórinak, hogy meg tudta mutatni “hogy néz csúnyán a papa”. A szüleim azt mondták végül is első unokájukra, hogy egy igazi imposztor. S gyakran az Impike becenévvel illették.
Mikor a párom ezt megtudta, elmesélte a kislánynak, hogy az általunk ismert egyik fantasy világban, a Heroes III-ban az impek kicsi szárnyas, csúnya alakok, ugrálva közlekednek és még a manát is ellopják csata közben. Látni kellett volna, ahogy Dóri hatalmas szemei (amelyek mellesleg irigylésreméltóan ibolya színűek sűrű, fekete szempilláktól övezve) elkekerednek, majd szája legörbül és kis híján sírva fakad, a hasonlat hallatán.
