Tegnap este kezdetét vette életem új fejezete, ami a növények balkonládában címre hallgat.
A szobanövények és én sose voltunk meg jól egymással.
Három éve, amikor az előző albérletünkbe költöztünk, névnapomra gyönyörű virágot kaptam a páromtól, amit sikeresen meggyilkoltam, csupán a gondoskodásom rapszodikus volta miatt. Mert hol naponta halálra locsoltam hol meg napokig nem. Sőt, egyszer nem vettem észre, és a levele alatt gyújtottam gyertyát.
Minden tavasszal elhatároztam, hogy valami növényt fogok termeszteni, de megelégedtem azzal, hogy a szomszéd kirakta az ablakunkba is a muskátlit, s az első nyár után már a gondozást is ráhagytam.
De amikor ideköltöztünk és a párom meglátta, hogy az emeleten, sőt a házban mindenkinek zöldell valami az ajtaja előtt, kijelentette, hogy növény nekünk is kell. Gondoltam, próbálkozzunk kicsiben és hasznosban, hát vettem először egy kicsi majorannát. A fűszernövények úgyis jó ha vannak. Csakhogy a kis majoranna a gyári kiszerelésű aprócska műanyag cserépben nem bírta sokáig a gyűrődést. A párom noszogatott, hogy tessék vegyek még dolgokat, meg balkonládát és ültessem át.
Úgyhogy tegnap este megtörtént a nagy Átültetés. Vettem két balkonládát meg földet.
Az Oázis kertészetben beszélgettem az egyik eladóval, aki látta rajtam, meg a kérdéseimből, hogy teljesen amatőr vagyok, s ellátott jótanácsokkal, és már előre vígasztalt, hogy a fűszernövények többnyire nem élik túl a telet. Aztán otthon a párommal a konyha padlóján a 4 fűszernövényt (majoranna, menta, rozmaring, bazsalikom) ládásítottuk. Még valami 2-t kell vennem mert a ládák közepén van hely. Este kikerültek hát a zöldek a gangra, a konyha és az étkező ablakba. Mondtam is, hogy még szerencse, nem olyan feltűnő, mikor raktuk ki, illetve ha kudarcba fullad a kísérlet, a szomszédok a buja növényeikkel nem fogják kinevetni bénaságunkat.
Úgyhogy most lélegzetvisszafojtva várjuk az eredmény.
