Azt számoltuk, hogy még mielőtt elutaznék, el kell majd menni a munkalapért, hogy hazahozzuk. Azonban ma amikor az OBIban jártunk, bár sokat kellett várni a vágómesterre, hogy megkérdezzük, mikorra tudná vágni a 2 darab munkalap leszabását, azt mondta, amint kifizettük vihetjük. Úgyhogy elhoztuk.
Meg kell hagyni, nem volt egyszerű feladat ezt végrehajtani tömegközlekedéssel. De hát csórók vagyunk és csak félúton jutott eszünkbe, hogy hívhattunk volna taxit is, ám annyira nem vagyunk ezekhez a megoldásokhoz hozzászokva, hogy inkább a kalandosabb utat választottuk (HÉV, villamos, busz trió), s a párom csak 2 embernek akart nekimenni, én csak egy kisfiút lapítottam majdnem össze, s bár megsérült az általam cipelt munkalap sarka, de el lehet takarni.
Most pedig már túl vagyunk az ablak levételén, ami kettéosztotta a konyhát. Közben pedig még kenyeret is gyúrt a párom, ami szépen megkelt. Úgyhogy bár csórók vagyunk és gyalog megoldásokat válasszuk, azért van mire büszkének lenni. Például majd a konyhánkra, mert úgy tűnik, jól alakul.
