Tegnap délelőtt szörnyen hatékony voltam. Úgy egyeztünk meg anno a párommal, hogy a sitt eltakarítása az én dolgom lesz. Persze ki volt találva az egész. Levisszük szemétszállítóinknak, zsebbe pénzért ők meg elviszik. Tegnap reggel nyolc után lecüggöltük a zsákokat, kicsit aggódtam, hogy nehogy lekéssük a kukásautókat, aztán én maradtam lent a lépcsőházban, hogy várjam a fiúkat. Néhány lakóval összeismerkedtem, kiolvastam az összes reklámújságot, legalább háromszor végigtanulmányoztam a főváros rendeleteit a lakóközösségek házirendjéről, de a kukások persze nem jöttek. Egyszer leváltattam magam a kedvessel, hogy elintézzem folyó ügyeimet, ekkor már negyed 12 volt, s rutinosan vittem le magammal egy könyvet is. Sajnos az ablakunkból nem lehet rálátni a szemetesekre, főleg most, hogy mindenki a lépcsőházajtó elé áll a járdára és még távolabb kellett vinni a kukákat. Szóval vártam.
Persze szinte pont délben jöttek meg a kukások és 2 ezresre simán vitték magukkal a sittet.
