Annak idején amikor elolvastam a könyvet felemás érzelmeim voltak. Most valahogy így vagyok a filmmel is. Nem volt rossz, néhol akadtak benne kifejezetten jó részek, lehetett nagyokat nevetni, Hámori Gabriella gyönyörűen fényképezhető, a reklámok nagyon finoman voltak elrejtve. Mégis Kéki Kata továbbra se a kedvenc hősnőm, mert valahol idegen maradt, voltak részei a forgatókönyvnek ahol felesleges a szájbarágás (pl. a sok aggódás az öccse miatt el lett túlozva, erőltetett részek és játék amikor már sokadszor fordul elő), máshol meg (főleg pl. Péter esetében) túlságosan el lett hanyagolva a magyarázat. Hosszú is volt, persze, de azért határozottan kellemes csalódás. Bevallom, rosszabbra számítottam.
