Már a 11-et is imádtam, s mivel megvan DVDn gyakran újra nézegetem. Igazi mestermű a szórakoztató filmek között. Tegnap este elmentünk megnézni hát a folytatást. Abszolút korrekt volt. A színészek láthatólag élvezték a játékot. Clooney kicsit visszahúzódott és hagyta, hogy a főszerep a szerelmi szálat képviselő Pitt Zeta-Jones párosé, valamint a feltörekvő, bandafejjé válni akaró Matt Damoné legyen. A film teli volt belső viccekkel, amelyek közt néhányon hatalmasakat lehetett röhögni (ld. 50 éves focista), de jópofa volt az is, hogy a mindenhol az angol kiejtéséért vesszőzött Don Cheadle nyomta a “Ne feledkezz meg a déli kiejtésről” dumát. A legnagyobb belső vicc azonban kicsit erőltetett lett, erről több el nem hangozhat, mert poéngyilkosság foroghat fenn, mindenesetre aki látta az megérti. Azért klassz volt aprócska szerepekben olyan emberkéket is látni, mint Robbie Coltrane meg Eddie Izzard.
