Szerintem nem kell ennyire rémeket látni és megkongatni a vészharangot, mint azt pokróc írta, hogy ha rátalálnak a blogodra a kollegák, a főnököd akkor tuti kirúgnak. Eléggé naív hozzáállás. és nem nélkülözi a felesleges paranoiát se.
Most jön az én véleményem ebben az ügyben. Azt hiszem a kirúglak ha blogolsz sok mindentől függ, de főleg főnöktől és tőled na meg, hogy miről írsz. Ha csak személyes problémákról vagy semleges dolgokról, semmi olyanról ami esetleg a főnökség szerint rájuk nézve sértő, lejárató stb nem hiszem, hogy drasztikus megoldásokhoz folyamodnak. De ez egyénektől is függ. Biztos van, aki úgy érzi, egyáltalán a tény, hogy blogolsz már azt mutatja, hogy nem dolgozol illetve munkahelyellenes lettél, tehát meg kell torolni, kirúg stb. De ezt tutira lehet előre sejteni. Ha netán szakmai blogot írsz, ami nálunk nem annyira divat, akkor még pozitívumnak is számíthat ez a tény, ha viszont személyeset, akkor fel kell mindenre készülni.
Én mondjuk a kezdetektől nem lettem volna boldog, ha rátalálnak a kollégák az írásomra, mert róluk szóló véleményemet teregettem ki, nem éppen finoman, többnyire első felháborodásomban. Ebből nagy balhé lehetett volna, de inkább személyes, mint szakmai jellegű. Eleinte azonban nem fenyegett a veszély, mert aránylag korán kezdtem el blogolni, nem volt igazán ismert a műfaj, környezetemben pedig még nem volt senki aki hallotta volna azt a szót, hogy blog. Ez még ma is lehet, hogy így van, függetlenül attól, hogy a google esetleg nem is kevés blogot adogat ki mindenféle keresésre. Most meg már azért se fenyeget ez a veszély, mert ha rám is találnak ebben a blogokkal teli világban, ahol ha nem vagyok freeblogos vagy blogspotos kisebb az esélyem az olvasottságra is, nem biztos, hogy elolvassák az egészet amit 2002 óta írtam, illetve hogy ők még ugyanúgy emlékeznének az apró sérelmekre, amikről írtam és megsértődnének. A céget pedig nem érzem úgy, hogy lejárattam volna a blogommal, nem látom be, milyen jogon rúgnának ki. Ha valaki olyan talál hát rám, kollega, rokon, ismerős, aki elől eddig titkoltam ezt a blogot, rám és magára ismer, maximum szörnyen megsértődik, de az is lehet, hogy nem. De ezt fel kell vállalni, ha már egyszer az ember azt válassza, hogy nyilvánosan önti ki a lelkét.