Annyira készültem rá, hogy végre először életemben elmegyek és megnézek néhány filmet, meg egyáltalán megtudom, milyen a Filmszemle. Ráadásul négy filmre sorbaállás nélkül közvetítő útján sikerült jó jegyeket szerezni. Mindezt már több mint egy hete. Aztán jött ez a fránya betegség, ami még mindig tart, mert a dokinő úgy ítélte, hamar kiheverem, elég csak tüneti kezelésre drága és reklámozott vény nélkül kapható dolgokat felírni. Hát még mindig itthon, még mindig rondán köhögök, még mindig szexisen fátyolos a hangom, viszont nincs már lázam és az orrom is kevésbé folyik, teamérgezést fogok kapni és buktam a jegyeket a filmszemlére. Na jó, volt amit el tudtam passzolni, de pl. tegnap délutáni Csodálatos Júliát megtartottam, hátha el tudok rá menni. Nem jött össze.
Ráadásul este meg akartuk nézni az Éneklő detektívet, de annyira bűn rossz volt, hogy még én se bírtam, pedig próbálkoztam, 2x gyorsítással, csak a feliratokat olvasva, de a felénél feladtam.
A párom szerint szörnyű beteg tudok lenni. Mindezt azért, mert nagyon ritkán vagyok az. Ezért amikor rám tör, szökőévente, a szenvedés magasiskoláját mutatom be.
