A párom megfigyelte, hogy ha együtt készülünk valahova, akármennyivel korábban is állok neki összekapni magamat, megt őt is, mindig rám kell várni a végén. Pedig nem keresem a szemfestékem (tényleg csak akkor sminkelek, ha van időm és energiám), a ruhámat többnyire kiválasztom elsőre (nem olyan nagy az a ruhatár, hogy sokat agyaljak azon, mit vegyek fel), mégis vagy 3x kell még visszamennem valamiért (többnyire telefon, papírok, könyv amit olvasok). Pedig reggel is előbb kelek, megcsinálom a reggelit, felöltözöm, többnyire készen vagyok, mire a párom nekiáll öltözni és mégis az a vége, hogy ő toporog felöltözve az ajtóban és várja, amíg végre én is kilépek a lakásból. Igen, néha a lépcsőházban eszembe jut még valami amiért vissza kell mennem (telefon, kiírni a gázóra állását stb.), de volt már, hogy az utcán 50 méterre a háztól döbbentem rá, hogy otthon hagytam valamit amire aznap szükségem lett volna (többnyire a telefonom az).
Úgyhogy ez biztos genetikailag van benn a nőkben, hogy nem tudnak időre elkészülni. Vagyis a régi szép időkben, amikor még csak randiztam a párommal mindig én vártam rá. Valahogy randikra tuti időben tudtam elkészülni, pedig akkor aztán volt smink, ruha stb. csak adtam magamnak annyi időt, mintha B. barátnőm lennék, aki csak a fésülködéssel el szokott tölteni 20 percet, s annyi időbe nekem még gyantázás is belefért.
