Tegnap ma délután háromnegyed 5-kor írtam a páromban icukán, hogy basszus ma még nem is neteztem és egy fél sor blogot se olvastam. Szó se róla túléltem. De tegnap például reggel fél tíztől fél hétig egy fél órás ebédszünettel keményen dolgoztam. El vagyok kérem én szokva a fizikai munkától. Pedig csak raktárpakolászás volt. Rendesen elfáradtam. Ráadásul estig Londonról se hallottam. A föld alatt még a telefonom se működik, s bár velem volt a céges laptop, elvégre leltár is futott párhuzamosan, nem kolbászoltam a neten. Ma ebédre viszont kész lettem. Ötre pedig úgy összepakoltam az asztalom, hogy ilyen rendes még talán sose volt. Mindenkinek megírtam mi a feladata, mit csináltam, s ha főnéni jövő héten olyan kedvében lesz, hogy lemegy megnézni a raktárat, akkor biza nem kell szégyenkeznem. Sőt. Lehet, hogy kivételesen para nélkül kibírom az elkövetkező 2 hetet, ami szabadságra hallgat?
Ugyanis szakítva az éves hagyományokkal bizony idén nem augusztusban, hanem július közepén vettem ki ami nekem jár. Illetve egy részét. Bár ha belegondolok, tavaly is ilyenkor voltam szabin, de akkor költözködtünk. Lakást festettünk, úgyhogy az kevésbé volt pihenős. Viszont szörnyen eredményes. Most majd megyünk családlátogatni. Egyszer ide egyszer oda. Ahogy csóróék nyaralnak. Viszont olvashatunk 1000rel, nem kell tanulni és a ponthatárokat úgyis csak 26 után tudom meg. Addig nem érdemes agyalni se rajta. Szóval jólesően fáradt vagyok és alig várom, hogy valahol elnyúlva olvasgassak.
