Igen, végre eljutottam addig, hogy elolvassam az elmúlt évek legnagyobb sikerű meg vihart kavart könyvét, amivel nagyon kellett küszködnie az Egri csillagoknak, nehogy bent legzen a Nagy Könyv finisében. Na és megvan a véleményem is.
Meg kell hagyni, hogy izgalmasan, fordulatosan megírt sikerkönyv a Da Vinci Kód. A szerző kiválóan ért a feszültség fenntartásához, a triviális egyszerű események és az intellektuálisabbnak tűnő megoldások keveréséhez. Tényleg nem véletlen, hogy bestseller lett, hisz majd mindenki imádja az összeesküvés-elméleteket. Olvasás közben jómagam is húsz oldalanként találgattam ki vadabbnál vadabb megoldásokat a rejtélyre ami után a főhősök nyomoztak. Dan Brown jól ért a feszültségteremtéshez, az izgalmasabb részeknél hirtelen vált, el kell olvasni még egy fejezetet ahhoz, hogy megtudhassuk, mi is az, amire a főhősök rájöttek, mert a félbemaradt mondatok után többnyire újabb helyszínre váltott. Alapjában az egész regény amolyan Eco-light volt, a tömegeknek íródott, mert míg például A rózsa nevében a magyarázatok szinte ugyanannyit tettek ki, mint maga a regény, addig itt azért mindent nagyon is készen kapott az olvasó, a magyarázatokkal együtt. S az egész könyv egy az egyben fikció, nem értem miért van rajta mindenki felháborodva. kalandregény izgalmas felevésekkel, de ha igazak lettek volna azok a teóriák amik körül bonyolódik a történet, azért akkor itt-ott lábjegyzetben lehetett volna hivatkozni erre- meg arra a híresebb tudományos műre. De nem ez történik.
Vitathatatlan a kutatómunka, amit a szerző beleölt, de az egészet csupán annak kell olvasni, ami: egy szellemes könnyed nyári kalandregénynek. Se többnek, se kevesebbnek. Szórakoztatás mesterfokon.