Megasztárom

Azt hiszem, nekem is az Abigél volt az első Szabó Magda regényem, amit elolvastam, s majdnem biztos, hogy a tévésorozat miatt, ami teljesen elvarázsolt.Mint könyvfaló ajándékként kaptam meg a regényt, amiből készült, azzal a borítóval amin Kuncz Feri udvarol Ginának. Még a Tündér Lala is csak utána jött, szintén a tévében látottak után tudtam meg, hogy eredetileg meseregény, méghozzá magyar írónőtől. A gyönyörű orosz színésznő után azonban kicsit csalódás volt a könyv Würtz Ádám féle illusztrációja (gyerekszemmel kimondottan ilyesztőek voltak azok a rajzok). Aztán a csíkos és pöttyös könyvek idejében az Álarcosbál és a Születésnap kötelező olvasmány volt, de igazából az Abigél volt, amire vissza-vissza tértem, sokszor olvastam, apró dolgokat fedeztem fel benne. Annyira rá tudtam csodálkozni arra, hogy majd minden egyes újabb olvasattal egyre többet tudtam meg a kedvenc szereplők eljövendő sorsáról, mintha minden alkalommal más történetet olvasnék, mindig ér meglepetés. Volt olyan is, hogy egy részletet, ami Gina gyerekeiről szólt és tudom, hogy olvastam a regényben később nem találtam, hiába kerestem. Csak ha újra elejétől a végéig átolvastam, akkor akadt meg rajta megint a szemem. De ennél több könyvet nem olvastam Szabó Magdától.
Aztán A Nagy Könyv hatására, ahol egyből az Abigélt írtam be már első körben megint elővettem magát a regényt. Egy nap alatt olvastam el, s megint találtam benne meglepetést. Aztán meg kölcsönkaptam Az ajtót. Utána pedig elkezdtem keresni a többi regényét is. Nem faltam egymás után őket, kell egy kis szünetet tartani a könyvek közt, mert akkor nagyon hamar telítődöm, megunom a stílust, összemosódnak a történetek, szereplők. Így havonta egy Szabó Magdával azonban nagyon boldog vagyok. S amiket eddig olvastam – Mondják meg Zsófikának! (mert az a gyerekkoromban kimaradt), A Danaida, Katalin utca – mindet megdöbbentőnek találtam. Prózája szinte lírába hajlik, könnyen megy a vonalvezetés. Azok a gyönyörű hosszú mondatok, amik mégse túlzóak, hanem mindig helyénvalók… A nem lineáris történetvezetései közt se lehet elveszni, mindig sikerül fenntartania a feszültséget, még amikor úgy csinál, mintha lelőné a poént a könyv elején, az utolsó sorok akkor is tartogatnak meglepetéseket. Zseniális. Fokozatosan olvasni fogom a többi könyvét is, sőt azt hiszem, igyekszem beszerezni őket.
Számomra Szabó Magda az év felfedezettje.

Hasonlók