Dóri unokahugom nagyon készült a tüzijátékra. Annyira, hogy még a délutáni alvást is komolyan vette, későn feküdt ugyan le, de több mint két órát szunyált. Magát az eseményt 23 órára hirdették. Mi előtt elmentünk nagybátyámékhoz kerti partira (bográcsban készült marhapörkölt isteni volt), onnan mentünk a stranra, hogy a víziszinpad mellől nézzük a látványosságot. Kicsit morogtam, hogy miért nem 9kor van a tüzijáték, hisz akkor már javában sötét van, de anyuék kaptak tippet a szakácsnőtől az üdülőben ahol befizettünk az ebédre, hogy a banda aki csinálja több helyen érdekelt az öböl környékén, és csak 11re érnek hozzánk. Amikor leértünk a strandra nagy meglepetésünkre a helyi színjátszókör éppen nekiállt előadni az István a királyt. A zene ment playback, Koppány feketében, István fehérben, s tátogtak Vikidálra meg Varga Miklósra. A Mondd, te kit választanál után kicsit megdöbbenve tapasztaltuk, hogy számról számra megy az előadás, mert ez eléggé azt sejtette, hogy hajnali 1 előtt itt más nem lesz. Nagybátyám fel is adta és elment, ő amúgy is 9kor már ágyban szokott lenni. Aztán egy hirtelen huszárvágással a második lemez második számára ugrottak Géza temetése után, majd megjelent egy műsorvezető és bejelentette, a tüzijáték következik. Úgyhogy csak fél órát csúszott a program. A hugom szerint tavaly vagy előtte is ugyanígy István a király ment, de akkor mintha kisebbek lettek volna a szereplők.
Mindenesetre a tüzijáték korrekt volt: 15 perc, változatos és még zene is. Igaz, az utolsók egyike úgy tűnt besült, de nem láttunk égő háttal rohanó és vízbeugró embert, úgy is mint a piromágust, hát valószínűleg emberi sérülés nem történt.
