Kardok Vihara

A hétvégén végre sikerült kiolvasnom a Tűz és jég dalának harmadik kötetét. Kicsit hosszadalmas volt, mert nem igazán az a volumen, amit az ember szabadon hordozhat magával utazás közben. S az utóbbi időben meg otthon nem nagyon olvasgattam. Nos, az előzetes azt ígérte, hogy “Most pedig, ahogy a hatalomért folytatott embertelen küzdelem viharos tetőpontjához közeledik” ez messze nem igaz. Nem is tudom, jó ha a sztorik közepénél tartunk. Ráadásul most ősszel jelenik meg angoluk a 4. rész, azaz a legoptimistább számítások szerint is legalább 2 év, mire a kezembe fog kerülni a folytatás. Elképzeltem, kábé 80 éves leszek, mire befejeződik a történet. Mondjuk ez erős túlkzás, remélem nem így lesz, mert izgalmas, jól megírt, fordulatos sztori. Régi nagy családregényekre, történelmi regényekre emlékeztet, csak éppen fantasy köntösbe csomagolva. Egyelőre még nem adtam fel, várom a 4. részt, nem úgy, mint az Idő kereke sorozatnál, mert itt még úgy érzem, tényleg kerek egész lesz a történet, s nem arra megy ki a játék, hogy még tovább szőjünk bele fordulatokat. Persze ha azt vesszük, hogy a főszereplők, akiknek a szempontjából láttatja George R. R. Martin a könyvet még épphogy csak tinik, s már 1500 oldalnyi sztori megtörtént, akkor bizony elképzelhető, hogy mégiscsak bejön, hogy nyugdíjas éveim végére tudom meg, felnőnek-e a Stark gyerkek.