Úgy gondoltam, ma lesz alkalmam délelőtt szép hosszú bejegyzésekkel terhelni a kedves olvasótábort. Ugyanis a kéményseprőket vártam (a honlapjukat hangfallal tessék megszemlélni, megéri!), akik ugye 8-12 között jelentkeztek be, másodszorra. Első kiírásukat nem láttam, aztán már csak a cetlit találtam, hogyha nem jönnek akkor biza súlyos problémáim lesznek, s a szomszéd néni határozottan állította, hogy ő otthon volt, de be se kopogtak/csöngettek hozzá, már csak a zöld felszólítást tűzték az ajtajára. Ezt mindig meg kell ismételniük, függetlenül attól, hogy a mi házunk arról híres a kéményt megépítésekor befalazták és sose használta senki, de azért ugye nézni kell mindig. Aztán telefonáltam tegnap, hogy ez a 8-12 között azért dolgozó, pénzt kereső embernek durva, jöjjenek 10ig. Annyit még le tudok csúsztatni itt bent. Otthon meg mosok egyet és hosszú blogbejegyzéseket gyártok. Ámde csodák csodája, jött a pasi 9 előtt 2 perccel. Úgyhogy 10kor már beértem. A mosás megvolt.
