Szingli macskák

Most tényleg az a trend, hogy aki egyedül van, felejtsük el, hogy miért, mert választotta, vagy így jött ki, annak macska kell? Mert anélkül már nem is trendi egyedül lenni? Vagy csak tényleg a magány ellen használják a cicákat? Mert néha nem értem azokat, akik macskátlanok voltak, sőt macskaellenesek azok gyorsan beszereznek egyet, mert talán így kiteljesedik az életük.
Félreértések elkerülése végett, semmi bajom a cicákkal. Sőt, nagyon jópofáknak tartom őket, na meg szépek is tudnak lenni. Anyósjelöltéknél is mindig vannak cicák. Házimacskák és legalább ketten egyszerre, hogy ne unatkozzanak, viszont az egeret távol tartsák a háztól. Alapból azonban nem vagyok híve a városi állattartásnak, mint például kutya, macska. Vannak panelba való négylábúak, kétlábúak, lábatlanok és szárnyalók. De szabadtérre teremtett háziállatokat négy fal között tartani nem hinném, hogy jó ötlet. Sőt néha állatkínzás. Persze én nem értek ehhez. Halaim voltak. Nekik is sokáig kellett elszenvedniük hanyagságomat, mire megkegyelmeztem és felszabadítottam őket.
A Szilveszteri durranások egyik legjobb jelenete, amikor Emma Thompson a vénlány elindul otthonról a hosszú hétvégével egybekötött bulira és macskáit a szomszédra hagyja, hogy vigyázzon rájuk. Alig teszi ki a lábát visszasiet, hogy ugye máris hiányzik. A cicák meg rá se hederítenek, hiába esik nehezére Emmának a búcsú.
Azt hiszem, a macskákban az a legvonzóbb, hogy olyanok, mint egy férfi, méghozzá az állatok nemétől független a viselkedésük. Hagyják magukat kényeztetni, elvárják, kiharcolják azt, viszont nehéz munka kiharcolni belőlük a viszonzást. Többnyire minél inkább akarod azt, annál komolyabb feladat megszerezni, igaz a jutalom (egy bújás, simogatás, jó szó vagy dorombolás) annál kielégítőbb.
Az ember, de főleg egy nő alapból imádja az elveszett ügyeket. Ezért választ maga mellé macskát az, akinek kell a kihívás.
Szóval megmagyaráztam magamnak az első bekezdést. Mindezt persze úgy okoskodva, hogy sose volt cicám.