Szóval a lényeg az, hogy két hete kaptam egy levelet, amelyben felajánlották, küldenek már publikált kortárs költők verseit, amiket esetleg kirakhatnék a versblogra, vagy csak olvasgassam őket. Mivel nem válaszoltam rá, megkaptam, hogy csak a látszat kedvéért csinálom a versblogot, nem is igazán szeretem és ismerem az irodalmat, és kultúrálatlanul viselkedtem. De most már jobb is, hogy mindez kiderült rólam. Persze erre a levélre már válaszoltam magánban, pedig az ember szerint itt kellett volna. A versblogot persze nem akarom belevonni semmibe. Az az enyim. S mivel az enyém, teljesen szubjektív. A versfelajánlásokat többnyire spam-nek tekintem. Mivel nem ez volt az első eset, sőőőt. Néha elolvasgattam, amit kaptam, elmentem az oldalra amit küldtek, de legtöbbször nem találtam semmi érdekeset, nekem tetszőt, inkább elhatároztam, nem foglalkozom az egésszel. Ez egyszerűbb, mint hogy megírjam, nem tetszik, vagy csak a tukmálás miatt valami fura becsületkódexnek engedelmeskedve hagyjam elburjánzani a gyűjteményemet. Amúgyse ismerem és feltétlenül értem, szeretem a kortárs költészetet, volt már, hogy nekem tetsző modernebb verset kitettem a versblogba, arra megkaptam, hogy elrontom vele az addigi művemet. Hát nem, továbbra is hagyatkozom magamra és kész. Ha ezek szerint csupán felületember vagyok, akkor az vagyok. Elismerem, válaszra méltathattam volna a levelet, hogy kösz nem. De a felületesség mellett még rohadtul lusta is vagyok. Szóval ez van, volt. A versblog az enyim, ne szóljon bele senki és különben se reklámozásra van. Annyian úgyse olvassák. Még ezt a blogot is többen nézik, mint azt. Ez van a tegnapi idézet mögött. Egy felbőszült olvasó.
