A hétvégén otthon az állomáson várva a páromra (nemzetközi gyors 50 perc késéssel) egy általános iskolai osztálytárssal futottam össze. Neki már iskolába menő nagy fia van (a szülés annak idején nem volt egyszerű, a baba túl korán jött 3 hónap kórház, de most már minden okés), mosolygott, hogy igazán nem kapkodtam el az első gyermeket, s meglepődött, hogy már csak bő három hónapom van vissza ilyen állapotban, ahhoz képest szerinte nem vagyok erős terhes. Viszont jól nézek ki, kivirultam. Nos igen, mindenhol arról volt szó, hogy ez a középső rész a legjobb, ilyenkor a legszebbek a kismamák. Ezért különben örülök is, hogy a kánikulát így csináltam végig, semmi pánik, jól voltam, bárki is kérdezte, hogy bírom a meleget. Következő akadályok Vas tabletta szedése szülésig a vérszegénység miatt, még egy terheléses vércukor teszt két héten belül, meg egy újabb hivatalos UH. Aztán jöhet az utolsó harmad.
