Tegnapelőtt nagyon fáradt voltam, Babszem se volt valami aktív, ellenben tegnap szinte egész nap szórakoztatta magát, meg engem is. Ugyan csütörtökre virradóra nem aludtunk valami fényesen, napközben aránylag jól voltam, még a torna is jól esett, de hazaérve úgy éreztem magam mint egy jól fejlett káposzta. Az agyam felmonta a szolgálatot, egyszerű mondatokat nem bírtam összerakni, olyan szavak nem jutottak eszembe, mint felhő meg körömcsipesz. Attól tartottam, a pizzásokkal se tudok majd rendesen beszélni. Kaja után jobban lettem, persze és végre istenit aludtam. Babszem azonban végig nagyon vígan, s meglepően határozottan kalimpált bennem. Ma a hugomnak mondtam a tegnapi agyblokkot, s mesélte, hogy az egyik barátnője annak idején esküdött rá, hogy amikor terhes volt, a gyerek szívta el az agyát, mert hasonló problémái neki is akadtak. Úgy döntöttem ez a magyarázat jobban tetszik, mint a kezdődő agytumor.
