Szombaton reggel még utolsó pillanatban jutott eszünkbe, hogy hát hétfőig nem leszünk, a virágokat meg kéne öntözni. Ezzel a cselekedetünkkel azonnal izgalmasabbá tettük az érjük el a vonatot derbyt. Végül 3 perccel indulás előtt már fent is voltunk rajta.
Baltonszerénybe beköszöntött az ősz, a lugasban évek óta nem volt ennyi szőlő, ami ráadásul még finom is volt. Nem tudom, mennyit hagynak majd a madarak, mindenesetre egész hétvégén hallottuk a seregélyriogató lövéseket a közeli szőlősgazdáknak hála. Mintha ostrom alatt lett volna a falu. A sok szunyog miatt, akik nyáron lepték el a környéket a pókok mindent behálóztak. Nem csak nálunk, de az utcákon, balcsiparton is. Még éjszakai fotózást is megejtettünk, Adri például kétségbeesve kereste a Holdat, (forgolódott, hogy “Semmilyen Holdat nem látok“) nem győztük nyugtatni, hogy a Hold nem vész el. S valóban, kiderült, hogy onnan ahol ő állt bizony fák kitakarták a nagy sajtot. Ugyan estére lehűlt a levegő (kimondottan hideg volt), de napközben a napsütésnek hála lehetett azért D vitamint is gyűjteni (persze azért óvataosan, én csak pólóban), sőt a párom még a Balatonban is megfürdött. Rajta kívül persze senki se volt a vízben. Szóval azért idén is sikerült eljutni a Balatonra, ezt is kipipálhattuk.
