Az éjszakáim mindig simán telnek. Sőt mostanában egyre jobban alszom, s csupán a nap folyamán elfogyasztott folyadékmennyiségtől függ, hogy 1-2-3-4 alkalommal keresem fel a pisildét. Ami most, hogy kiköltöztünk a nagyszobába egész közel van, félálomban történik az egész és gyorsan vissza is alszom utána. De azért most már minden nap van 3-4 telefon, hogy vagyok, osztódtam-e már. Tegnap például a gyógytornász csaj hívott fel, mielőtt a kismama tornát tartotta volna, gondolom, hogy be tudjon számolni a többieknek is, mi velem a helyzet. Hát még mindig semmi. Pedig reggel mondtam Babszemnek, hogy lehetne a mai a születésnapja, holott én utálom a páratlan napokat, de ennyi engedményt adhatok. Most fogom magam és sétálok egy nagyot, BKV, könyvtár, lépcsőzés, hátha használ:)
3 Comments
na most mar piszkosul izgulok!
szintén!!!
szia…!
lehet, hogy öröklakást vett ki a pici, és nem csak albit!
…hű micsoda scifi-ötletet szültem itt most meg – bocs érte…!