Lázár Ervin (1936-2006)

Úgy ismerkedtem meg az írásaival, hogy mindig karácsonykor adták le a tévében a Kaposvári Színház előadásában a Berzsián és Didekit. Nagyon bennem maradt a jelenet, amikor minden fán rézangyalok fütyültek. Na meg persze Csákányi Eszter, mint “Zsebenciék locska-fecske leánya, a Klopédia”*. Sokáig azt hittem, ez színdarab, aztán később kiderült, hogy dehogy, mert a sok betűfalás közben egyszer csak megkaptam a meseregényt is. Még a Hétfejű tündérre is elvittek a Madáchba, de annyira kicsi voltam, hogy később csak a felhőbodorításra emlékeztem, s arról is úgy gondoltam, csupán színdarab. Az egyik legnyúzottabb lemezünk volt a Fájosfogú oroszlán (szombat-vasárnap ebéd után, míg anyuék lepihentek mi meg már nagyok voltunk ahhoz, hogy aludjunk, vagy nem akartunk aludni, mindig hallgattunk valami meselemezt). Kedvenc orosz tanárnőm pedig karácsonykor óra helyett felolvasta nekünk kedvenc meséjét, a Hazudós egért. Rengeteg kellemes olvasmány és kultúrális emlék fűződik hozzá. Biztos, hogy Babszem könyvespolcán ott lesz a teljes életmű, hogy megismerhesse, szerethesse. Gondolom most ő is visszaköltözött az egér mellé, a csillagokba. Dömdödöm

* Volt, hogy Zsebenci Klopédiát írtam be a MUDon, mint igazi nevet és rákérdeztek, hogy tényleg így hívnak?