Kitaláltuk már az elején, hogy ne legyen túl nagy teher rajtam, minden nap kell foglalkozni magammal is és időt hagyni egy kis egyedüllétre. Mert ugye ott fenyeget minden kismamát egy kis levertség, lehangoltság, kimerültség, de ez még természetes, belefér. De azért ezt mindenképp ki akartuk hagyni. Eleinte, hogy nem voltam napközben egyedül, az sokat számított. De már akkor is bevezettük, hogy amikor hazajött a párom elmentem fél-háromnegyed vagy egy órára is (attól függően, hogy álltunk az etetéssel, milyen állapotban hagytam itthon a Babszemet). Csak sétálni, vagy boltba, postára, kölcsönzőbe, könyvtárba stb. Ragaszkodtunk az 5 utáni időponthoz, mert az biztosan tudtuk, ezt tudjuk tartani még akkor is, ha már csak ketten vagyunk. Tegnap még a közelben nemrég megnyílt bevásárlóközpontot is fel tudtam térképezni, s kiderült, hogy van ott cipő-, baba-, fehérnemű- és könyvesbolt is. Rögtön meg is vettem az eddig hiányzó orrszívót, és normális méretben és árban szoptatós melltartót is kaptam. S nincs lelkiismeretfurdalásom, hogy ezt teszem. Sőt meg vagyok győződve arról, hogy a Babszemnek is jó (hiába panaszkodik néha az apjának), mert én is nyugis vagyok, s nem idegesítem őt fel. Úgyhogy a baby blues egyelőre elkerült.
