Szóval Délegyháza jó volt. Vidéken lakni kisgyerekkel, kertes házban, esetleg olyan faluban ahol sok hasonló család van, jó. Igaza van a húgomnak: Minek mennének például a Balatonra, mikor ott vannak nekik a tavak is. Az egyetlen gond a távolság Budapesttől. Na meg Dunakeszitől, ahol meg a sógorom dolgozik, aki reggel 6 előtt indulgatott munkába. Szóval ha az ember kiköltözik, akkor jobb olyan munka, amit távban lehet csinálni, kötetlen munkaidőben vagy elég heti pár napot a városba menni. Vállalkozni kell, ja.
A négynapos ünnepből három napot tavaszi nagytakarítással töltöttünk. Nem azért tartott ennyi ideig mert olyan koszos a lakás, hanem mert szép komótosan haladtunk vele. A végére engedtünk pár dologból és a konyhai nagy pakolás, a szekrények átrendezése még így se történt meg.
Viszont Babszem nagyon édes volt, élvezte, hogy együtt a család. Persze az apja volt most a főszereplő, tágranyílt rajongó szemekkel követte minden mozdulatát és hatalmasakat tudott kacagni ha végre megsimogathatta (megkarmolászhatta) borostás arcát. A szép időben a napi séták se maradtak el. Megfigyeltem, hogy hétvégén, ünnepekkor a parkok sétáló közönsége megváltozik. Míg hétközben anyukák tologatják a gyerekeket, fiatalok egyedül sétáltatják a kutyákat, szabadnapokon apa-anya együtt sétáltat, apuka tolja a babakocsit és egy kutyára is több ember jut. Sőt az egyedül babakocsit tologatók is inkább apukák.
