Még mindig tart

Ez a betegségből való kilábalás valahogy nem megy a Babszemnek. Láztalan nap után ma egész nap nagyon bágyadt volt, 2×2 és 1×0,5 órát is aludt. Először azt gondoltam, biztos kipiheni a hétvégét, mert volt elég programja, a napközbeni alvást nem vitte túlzásba, talán mert nem akart egyetlen percet se elvesztegetni amit az apjával tölthet. Aztán bizony 38 fokot mértünk neki fél 6-kor. A kúp megoldotta ugyan dolgot, de most két nap szigorú szobafogságot fogunk tartani. Mert hiába tartottam be amit a doktornő mondott, hogy láztalan nap után lehet levegőre vinni, úgy tűnik a levegőzés és az izgalmak inkább visszaveti a gyógyulását. Igaz, az orra már kevésbé folyik, de még mindig harcolunk az orrszívóval és néha bizony hagyom magam és nem erőltetem, ha nagyon sír. Egy hét 10 napot mondtak a gyógyulásra és még csak holnap telik le az egy hét, szóval még kitartunk. De lehet, hogy ezt a lassú gyógyulásos dolgot az apjától örökölte, aki minden betegséget megszenvedett rendesen anno és gyógyszert is csak injekcióval lehetett beadni neki, amihez meg külön hisztit csapott a rendelőben, ahol meg persze a babyboom idején amúgy is mindenki tülekedett, idegeskedett és általában tömeg volt, szóval égette ám tesz-vesz nénit rendesen. Azért aggódó anyuka üzemmód on.