Tegnap kimentünk meglátogatni anyuékat Délegyházára. Sikerült a 35km-es utat 75-ből kihoznunk. Természetesen rengetegszer jártam már ott, hol autóval, hol busszal, de mindig csak utasként csak félig odafigyelve az útra. Dunavarsányból már eltalálok csukott szemmel is a húgomékhoz, de az egyenes út. Vasárnap reggel pedig megzavart, hogy nem tudtunk ráhajtani az M0-ra, mert útfelújítást csináltak. Úgyhogy innentől kezdve “kicsit” bénáztam. Egyelőre még én vagyok a térkép és táblakezelő, az ember nem ér rá bonyolult feliratokat tanulmányozni vezetés közben. Még csak 1500km van a tarsolyában. Szóval M5-ön ragadtunk a következő kijáratig (már paráztunk, hogy Úristen nincs matricánk, de szerencsére az még a matricázás előtt volt), aztán kis utakon Alsónémedi meg Dunaharaszti felé visszajutottunk az 0-ra. Ahol persze nem fordultunk le jókor, úgyhogy ott is tovább mentünk, lejöttünk, vissza a másik oldalon, majd megint le. Végül még 1x előbb kanyarodtunk le az 51-esről is, mint kellett volna. Elindultunk Bugyi felé, pár kilométer után feltűnt, hogy ez nem jó, itt már Dunavarsánynak kéne jönnie, szóval visszafordultunk, s 500m-rel később sikerült rámenni az 510-re, onnan meg már semmi gond, ismerős tájak jöttek és megérkeztünk a Délegyházi Űrközpontba (ahogy építkezés alatt a sógorom hívta a házukat). A happy end persze, hogy visszafelé csont nélkül jöttünk és 30 perc alatt hazaértünk. Tudom, autómentes nap volt tegnap, de az az igazság, hogy mi az elmúlt 10-20 évben ezt mindig be is tartottuk. Most először kirúgtunk a hámból.
Anyu pedig kijelentette, nem lesz internetjük, mert apu sokat ücsörgött előtte.
