Ma reggel Babszem megtörte a sokáig alszunk sorozatát, háromnegyed 6-kor kelt és fél 7-ig ugyan még bírta az ágyában, de onnan nem. Úgyhogy elmentünk a reggeli tanácsadásra, inkább csak mutogatás céljából, meg hogy a doktornéni nézze meg, miért folyik még mindig a baba orra. De semmit nem találtak nála, úgyhogy csak orrcseppet kaptunk. A mérlegelésnél valami nagyon elromlott, mert Babszem aztán sírt, pedig nem is kap most már egy darabig szurit. Viszont az ottani mérleg szerint 8750gramm az óriásbébi. Inkább az itthoninak hiszek, azon “csak” 8550. Ez az igény szerinti szoptatás elég durva következménye és most már nem igazán lehet, meg akarom leszoktatni róla, remélem fokozatosan azért a gyümölcs és egyéb kaják (amiknek a bevezetésével még várok, hisz a gyümölcs se váltott még le egyetlen szoptatást se, de épp olvasom, hogy nem vagyok egyedül ezzel, sőőőőt, de majd az idő mindent megold) átveszik az irányítást. Miután még terhesen mindenki azt mondta, amilyen nyugisak vagyunk és amilyen simán ment a várandósság, biztos olyan nyugis, kiegyensúlyozott lesz a gyerek is és be is jött, úgy gondoltam, a kajával is hasonló lesz a helyzet. Mind a ketten szeretjük a gyomrunkat, a jó, ízletes, érdekes ételeket (tegnap én csináltam meg a kínai tenger gyümölcsei levest), hát a gyerekünk már az almába bele fog szeretni. De nem így történt. Lehet, hogy inkább chilis babbal kellett volna kezdeni…
