Miután Babszem eleinte annyira ügyes és mozgékony volt, kicsit lehangolt, hogy a súlygyarapodásával beállt a lassúság is. Pedig ennyi idős korban (8 hónap) már mindenhol azt írják, felkapaszkodgat bútorok mellett az átlaggyerek. De az enyim, az nem. A Balatonon simán elücsörgött, ritkán szertett a hasán-hátán feküdni, igaz a fűbe terített plédeken nem nagyon lehetett mozogni. Azért próbálkoztam, hogy játékokat a birodalma szélire rakom, erre fogta és a takarót rángatta addig, míg karnyújtásnyira nem húzta a kiszemelt áldozatot, így érve el simán azt. Szóval esze az van a lustaságnak.
Itthon erőltetem inkább a fekvést, meg a védőnő azt mondta, amíg magától nem ül fel, csak kitámasztott háttal csücsüljön inkább (etetőszékben, párnával, babakocsiban stb.) Láthatólag visszajött a mozgáshoz való kedv is. Babszem ismét forog, hátrafelé eltologatja magát simán, akár körbe is jár így a szobában, csupán ha beszorul a sarokba, kanapé, fotel stb. alá akkor törik el a mécses.
