Innentől van akkor az, hogy egyedül maradtam anyósjelöltéknél. A párom tegnap délután visszautazott Peste, még a kocsi is itt van, hogy használjuk, gyakoroljak, meg különben is, apósjelölt elhanyagolt rossz fékkel rendelkező 13 éves Swiftjébe Babszem nem ülhet bele.
Az éjszaka ennek megfelelően alakult. Babszem szépen időben elaludt, aztán 1-től másfél órán kresztül küzdött, hogy elkerülje az álomvilág. Mindent megpróbáltam, még magam mellé is vettem az ágyba, hátha ott összejön a dolog, sőt, előszedtem a cumiját is, de semmi hatása nem volt rá az egésznek. Valószínűleg megérezte, hogy nincs itt az apja.
Innentől kezdve még jobban el fogják kényeztetni a nagyszülők, már látom, akik igazán remekül tudják produkáltatni a gyereket. Gyorsan tanítgatják olyasmire, hogy morogjon arra a kérdésre “Na és hogy morog a nagypapa?” és persze morog is. A tapsolás nagyon jól megy már felszólításra, különböző dalokra (Süti-süti, Ha jó a kedved stb.), okos fejet mutogat, ha olyan kedve van még integet is kérésre. Anyósjelölt mindenbe belelát valamit, például a h- hangba, hogy “most már próbálkozik kimondani, hogy Háp-háp“.
De sebaj, reggel le lehet passzolni a gyereket, lehet aludni tovább, keresztbe nem kell raknom egy szalmaszálat, igaz, néha kicsit küzdeni kell azért, hogy had foglalkozhassak kicsit Babszemmel, mert a nagyszülők szerint ez a két hét csak az övék. Viszont a gyerek megsértődik, ha napközben legalább 1 órát nem lehet el zavartalanul velem.
