Kódolva

Mióta ide költöztünk, mindig kulccsal jöttünk be a kapunk. Az előző tulaj ugyanis nem ismerte a lakáshoz tartozó kapunyitó kódot ezért nem tudta továbbadni nekünk. Párszor szóltam a közös képviselőnek az ügyben, de aztán semmi se történt. Mindig kulcsoztunk, ami nem volt kellemes régen se (főleg esőben-hóban, bevásárlásból hazajőve) és most se (babakocsival, esőben-hóban, bevásárlásból hazajőve). Két hete elromlott a kapucsengő. Pontosabban csengetett, de nem lehetett egymással beszélni és a beengedés is random működött. Csodáltam, hogy milyen sokáig nem szerelték meg, pedig az ilyent elég gyorsan szokták orvosolni. Aztán szerda délután, mikor sétálni mentünk épp szerelték a rendszert. Rögtön leszólítottam a bácsit, hogy ugyan már, generáljon nekem egy kódot a kapucsengőm mellé. Megígérte, hogy rendben lesz, majd bedobja a kódot a postaládába. De mire visszaértünk már sehol se volt, a cetli is hiányzott a postaládából. Csütörtök délelőtt még mindig szerelte a konzolt, mondta, hogy kész is a kód, meg is adta azonnal. Kicsit néztem rá bambán (annyira egyszerű kombinációt adott), kérdezte akarok-e valami mást, mondtam, hogy nem kell. Akkor próbáljuk ki. Persze nem működött. Hümmögött, hogy akkor ezen még dolgozik egy kicsit. Mondtam, hogy nekem adhatja azt a másikat is akár, amit a 16-os lakáshoz csinált és kipróbálásra berregett, de azt mondta, hogy nem lehet, mert akkor a 16 lakásban jelez, hogy valaki belépett.
Mire egy órával később visszaértünk, éppen csomagolt, hogy megy haza. Szerencsére a kód működött, tartottunk főpróbát és bejutottunk a lépcsőházba. Azóta ezen élvezkedünk, tényleg hallani ha valaki használja. De ha nem akarom, hogy tudják akik itthon vannak, hogy jövök még használhatom a 16-os lakásét. Had izguljanak ott, hogy ki lép be a kapun.