Párom szülei az ünnepek környékén születtek. Teszvesz néni december 24-én, apósjelölt pedig január 2-án. Ráadásul neki most volt a 60. szülinapja és december 1-től nyugdíjasnak is sikerült elmennie. Ezért aztán hatalmas bulira készülnek, ahol ott lesz minden rokon még a párom által “selejt ágnak” hívott nagynénik, unokatestvérek is. Úgyhogy megyünk a hétvégén Tiszavasváriba. Először szombat reggel akartunk indulni, de délben lesz az ebéd, az ember viszont hétfőre vett ki szabadnapot, hogy akkor jövünk vissza, szóval még ma este elindulunk. Vagy délután, lényeg, hogy a munkahelyére megyek a páromért és onnan irány az M3s. Jönnek Cicáék is velünk, szóval teli kocsi lesz, legalább Babszem se fog unatkozni, mert aludni úgyse szokott. Első lépésként ma elmentem hát, hogy kiszabadítsam a hó fogságából BBt. Ugyanis utoljára december 29-én használtuk (miután 28-án végre felkerültek a téli gumik), mikor kimentünk nagybátyámékhoz Rákosborzasztóra wireless rootert installálni. Arra, hogy havas lesz az autó, meg jeget kell kaparni róla, számítottam, de arra, hogy nem tudom kinyitni csak a csomagtartót, mert a zár befagyott, na arra nem. Nekiálltam hát azért letakarítani BBt, mert a kefét meg a jégkaparót ki tudtam ugye szedni. Az idősebb szerelő, aki beengedett a telepre jött a partvisával segíteni, mondván így sose leszek kész. Felvilágosítottam, ráérek, mert az ajtót se tudom kinyitni, hogy beüljek. Erre elment vissza a szerelőműhelybe és hozott egy melegítőt, amivel felforrósította a kulcsot és lám, kinyílt az ajtó. Ezek után már ment minden, mint a karikacsapás.
Azért még lesz izgalom délután, megyek egyedül (vagyis Cica kíséretében) keréknyomást ellenőrizni, tankolni, autót mosni. Aztán lassan elmondhatom, majd mindent átéltem már az autóval ami kellemetlen, szükségszerű és nem jár anyagi, fizikai kárral.
