Úgy tűnik, ha 7 előtt kel a gyerek akkor 10nél tovább nem bírja a délelőttöt. Ma már fél 7-kor kiabálgatott ki az ágyából 10óra 00-kor meg újra aludt. Pedig csak még két órát kellett volna kihúznunk, hisz délben szoktam lefektetni. Ez az alvás-etetés dolog nagyon gyűglődős. Most éppen a jövő hétben bízom. Megyünk Kanizsára egy hétre, anyu beígérte már Babszemnek, hogy rá fogja szoktatni a rendes evésre. Én a zárt külön szobában való alvásban bízom, plusz hogy pihenhetek, olvashatok és az otthoni könyveimet is felvihetem a LibraryThingre.
Persze majd az lesz, hogy Babszem ott úgy fog viselkedni mint a kisangyal, aztán jövünk vissza és minden kezdődik előröl.
