Tegnap voltunk háztűznézőben, Babszemben már lesz vidéken egy nála egy évvel fiatalabb menyasszonya. Anyuék régi baráti házaspárjánál van két velünk egykorú lány, az idősebbnek már két gyermeke van, a fiatalabbnak meg most volt két hónapos a Laurája. Mivel a szülők is jó magasak és a kislány is 59cm-rel született, olyan “vőlegényt” keresnek, aki talán majd magasabb lesz a kislánynál. Hát a mi fiunkat nem kell félteni, magasságban mindenkire ráver. A kislány egyébként nem nagyon érdekelte a vendégségben, viszont nagyon sok teát ivott. Persze az enyém kellett inkább neki, amiben több citrom meg cukor volt, mint az övében és nagyobb érdekesebb pohárban is kaptam. De rendes vagyok, hagytam, dézsmálja csak. Mostanában egyébként bejön neki a tea, igaz csak langyosan, a vizet meg szinte alig issza, úgyhogy nem tiltom. Úgyis pont most volt a porontyon, hogy a fiúkat maguknak szülik az anyák, 18 éves korukig össze vannak gyógyulva velük és isten se menti meg őket attól, hogy rossz anyósok legyenek.
Anyu egyébként belátta, feladja a tervet, hogy a gyereket majd ő rendes, harapni való kajára szoktatja. Babszem ugyanis ha nem akar nem eszik. Könyöröghet neki bármely nagyszülő. Most éppen nem gyümölcsözik, elutasítja a kész (bébiételes) és a friss gyümölcsöt egyaránt, harapni továbbra se akar, viszont lelkesen nyalogat uborkát, paprikát, paradicsomot és tegnap este csokis szivet. Először csak játszott vele aztán kicsit ki-kidugogatta a nyelvét, de esküszöm több volt az arcán, mint amennyit megízlelhetett az óvatos kis nyelvével.
