Hétvégi beszámoló

Csak a kronológia kedvéért, a szombat a mászkálásban való csodával telt el. Anyuéknak sikerült megmutatni a totyogást Skype-on, teljesen el voltak ájulva, úgyis az összes nagyszülő már azt várta, hogy mikor fog Babszem a karjaikba futni. Délelőtt azért sétáltunk az esőben egyet, a gyerek egy pogácsával jól elvolt az esődévője alatt, én meg benéztem a helyi babaruha börzére. Nem rossz, következő hónapban majd jobban gyúrok rá, most csak 2 nadrágot vettem, de a tavaszi/nyári ruhatár addigra már úgyis aktuális lesz. Délután meg a fiúk nagyot aludtak, főzni nem volt kedvünk, úgyhogy pizzát rendeltünk és elmentünk a gyáramba, ahol legalább az irodákban kiélvezhette a cipőben fel-alá járkálást. Tetszett is neki, kicsit nehezen tudtunk elindulni épp ezért, mert gyalog jött eleinte velünk, aztán mászott, majd a lépcsősor annyira lenyűgözte, hogy minden oldalról alaposan meg kellett vizsgálnia. Vasárnap pedig megérkezett anyósjelölt, aki ugyan már szombat óta a fővárosban tartózkodott, de ki lett neki adva, hogy a 3-ból csak 2 napot tölthet nálunk, mert a páromnak kell legalább 1 nap regenerálódni a 7végéből, amit az anyja társaságában nem tud megtenni.
Úgyhogy közel két napi Babszemspannolás következett: egyrészt ilyenkor a gyerek bemutatja az összes kunsztját, ráadásul most a mászkálással nem kevés dolog volt a tarsolyában, valamint ha ez nem lenne elég, tesz-vesz néni se hagyja hogy akár egy percre is nyugalma legyen az unokának. Mindjárt illusztrálom is, mire gondolok. Babszemnek napi 2x van engedélyezve az egyszervolt, ezt az időt többnyire feltöltődésre szokta használni, nekünk nincs ugye tévénk, neki ez a szellemi rágógumi. Szóval vasárnap este, vacsora előtt gyerek felkéredzkedett a laptop elé, a helyére, bekapcsoltuk neki a kedvenc meséket. Anyósjelölt odatelepedetett mellé a földre és végig kísérte szöveggel az egyébként is zenés-verses meséket. Nem mintha Babszem odafigyelt volna, de minket eléggé idegesített.
Hétfőn épp csak altatásnál voltam otthon, mert kihasználtam, hogy van aki vigyáz a gyerekre, ezért elmentem ázsia boltba meg turkálókba, Árkádba. Aztán délután kikísértük nagymamát a buszhoz és mentünk a parkba. Vége a szép időknek, amikor leülhettem a padra olvasni. Ugyanis kb 2x ment körbe a pad körül Babszem, aztán nekiindult a nagy parknak egyedül. Mehettem utána babakocsistul. Végül már úgy döntött, neki nem elég a mászkálás, ő a lépcsőket is meg akarja hódítani. Mivel szülői segítséggel se volt egyszerű, gyorsan rájött arra, hogy ugyanazt a technikát amivel otthon az ágyakra tud fel- meg lemászni itt is alkalmazhatja, lett csúszás-mászás. Aztán indulásnál, kocsiba pakolásnál kis sírás, majd pogácsával megnyugtatás. Ez az önállósodás nagyon kemény dolog.