A sétálások egyelőre úgy mennek, hogy én jobbra, vagy balra esetleg a Babszem mögött lemaradva pár lépéssel megyek. Az önállósodás igénye elég nagy a gyerekben. Ha előtte megyek, nem követne, illetve többnyire meg van az elképzelése arról, merre akar menni. Néha nehezen lehet eltántorítani céljától, olyankor kézenfogás, vezetgetés rosszabb esetben a felkapás, odébb tétel esetleg babakocsi jön. Azért ha elesik cipőben még megvárja, hogy felsegítsék, holott otthon már simán talpra áll akkor is, ha nincs a közelében semmi, amibe kapaszkodhatna, de ez közterületen még nem megy. Úgyhogy előfordult már, néhány segítőkész járókelő felemelte. Olyankor aztán mindig megfordul és mutogat rám, hogy „Én anyával vagyok”
