Olvasónaplók a neten

Az úgy volt, hogy részemről már az feldobta anno a napomat, hogy meghívtak egy ilyen beszélgetésre. Ráadásul sikerült is elmennem, családi támogatásnak köszönhetően. A beszélgetést meg külön élveztem. Az tetszett, hogy nem volt lila köd, senki se nézte le a másikat semmiért, pedig én igyekeztem biztosítani mindenkit arról, mennyire amatőrül vezetem az olvasónaplómat és hogy milyen szubjektívek az olvasmányválogatásaim a romantikus irodalomtól a gyereknevelési tanácsadó könyvekig. Egész sok mindent megtudtam a könyvkiadásról, hacker irodalomról, sikerült hús-vér, kétszeresen publikált íróval is találkozni, megint kiderült számomra, hogy a műszaki végzettségű emberektől mennyire nem áll távolt az irodalom, olvasás és hogy Könyvtáros testvér igazából civilben nem is könyvtáros. Persze a könyvtárba továbbra is könyvtárosok járnak, ha nem kötelező már. Meglepően teli volt egyébként a terem, ami köszönhető volt a kilencedikeseknek, akik kitartottak, s jellemzően annyira odafigyeltem arra, amiről beszélgettünk, hogy észre se vettem, amikor a felnőtt, szakmai közönség elszállingózott vissza dolgozni.
Összegezve, még ilyen jól esne. Ha csak nézőként is. Szóval köszönet Ádámnak, a rendezőnek.

Hasonlók