A csodakanna

Alig egy héttel a balesete előtt Babszem megtalálta élete addigi legjobb játékát: az öntözőkannát. Miután együtt locsoltuk meg a virágokat, fél napokat képes volt eltölteni azzal, hogy mászkált a zöld locsolókannával és mindent megöntözött. Először csak a virágokat, aztán válogatás nélkül bármit, ami az útjába került. Volt hogy még enni is csak úgy volt hajlandó, hogy közben a kannát szorongatta és néha felemelte, mintha a konyhai növényeket nedvezné. Aztán amíg sínben volt a lába és csak ücsörgött a nagy fotelban, onnan is távlocsolt. Majd rájött, ennél sokkal hathatósabb módja is van annak, hogy a növények ne száradjanak ki. Valaki felnőtt kezébe nyomta a kannát, aki az ő irányításával 35x is végigöntözte a nagy fikuszt, sást, futónövényt, Kazi fikuszát, szerencsebambuszt stb. Anyu csodálta, hogy a páromnak mennyi türelme van ezekhez a körökhöz.
Aztán ma reggel Babszem egyedül jött ki utánam a konyhába, nem kapaszkodott semmibe, ugyanis hozta magával a zöld locsolókannát. Mivel 2 kézzel fogta, nem tudott mi másba kapaszkodni. Ugyanis bár tegnap legyalogolt vagy egy kilométert hazafelé, végig fogta valamelyikünk kezét, mert neki nem a leeséshez, kötődött az egész kellemetlenség, hanem ahhoz, hogy felállva fájt a lába, úgyhogy még nem mert eddig csak 1-2 lépést megtenni külső segítség nélkül. Na de ma reggel már ez a jég is megtört, hála a zöld öntözőkannánknak.

Hasonlók