Tegnap az evészet megint katasztrófálisra sikerült.* Anyu szerint nem evés az, ha nyalogat a gyermek gyümölcsöt, zöldséget, kekszet. De mondtam, hogy legalább az ízek tetszenek neki. Egyébként is fusztrál valahányszor megjegyzik, hogy egy másfél éves gyereknek már ennie kéne rendesen, darabosat meg pláne. Tudom én is. S valahányszor téma lesz a dolog annyiszor kezdem rágni magamat miatta. De például anyu is tudja, mennyire makacs a Babszem, mert tőle se volt hajlandó elfogadni mondjuk még a kedvenc főzelékét se, ha éppen nem volt kedve hozzá. Tudom azt is, hogy mindjárt itt a szeptember és a bölcsödében majd nem bánnak vele kesztyűs kézzel, de talán addig a nyár alatt amúgy is történik valami változás. A párom szerint persze ne reménykedjek. Mindenesetre már mi is kitaláltuk, hogy a nyár-nagyszülők segítsége kombóval próbáljuk majd legalább a napközbeni szoptatásról lepattantani Babszemet.
Tegnap egyébként végül miután az apja hazaért megette az én spenótomat: tejjel, liszttel, fokhagymával, sóval borssal. Ahogy kell.

* Már nem is írok mindig róla, pedig lenne bőven:(