Könyvtár

Most már nagyjából végeztem a kanizsai házi könyvtár Librarythingbe vitelével. Már csak anyu öröksége van hátra, de azok csupa második világháború előtti, ne adj isten XIX. századi könyvek, mert a vér szerinti nagyapám, akit nem ismerhettem, hisz 1958-ban halt meg szintén nagy könyvgyűjtő volt. Mi sem jellemzőbb, mint hogy találtam egy Két világháború közötti Andersen legszebb meséit, amit anyu kapott tőle 1950 karácsonyára. Még emlékezett rá, mennyire imádta benne a színes rajzokat, mert azokból csak pár volt a kötetben. Egyébként Andersenből van 3 példány is, ez a régi, aztán egy az 50-es évekből meg egy  a 70-esből, amit már mi kaptunk. Ugyanígy Benedek Elek Világszép Nádszálkisasszonya is több példányos: 50-es,70-es, 80-as évekből. Szóval a régi könyveket nehezebb feldolgozni, azok tovább fognak tartani, de izgalmas lesz majd az is, már látom.

Meg még az is tök érdekes, anyuékat mi érdekelte. Megvették szinte az összes Panoráma útikönyvet, pedig alig pár országba tudtak elmenni, s még mindig nem voltak többe mint amiket még az átkosban meglátogattak. Van rengeteg zeneszerzős meg festő életrajzuk és 68 búvár zsebkönyv, meg szinte a teljes Képes Történelem sorozat. Emlékszem, tök jó volt, hogy rengeteg iskolai extra feladatra fel tudtam készülni az otthoni könyveknek hála. Nagyon remélem, hogy valami hasonlót tudok majd nyújtani Babszemnek is.